Primosten

A tenger ritmusában

Primoštenben az élet ritmusát a tenger határozza meg. A régi kőházak, a kikötőben ringatózó csónakok és a parton töltött hosszú nyári napok mind ugyanannak a lassú ritmusnak a részei. Itt a street fotózás sem feltétlenül az utcákra koncentrál, hanem arra, ahogyan az emberek belakják a tenger és a város közötti teret. Egy apa és fia együtt figyeli a vizet, valaki egy csónakból ugrik a tengerbe, más csak csendben fekszik egy deszkán a parttól távolabb. A hétköznapi pillanatok egyszerűségükben válnak érdekessé. A délutáni nap kemény fénye lassan aranyló ragyogássá szelídül, és a kőfalak ugyanazt a melegséget őrzik, mint a tenger felszíne. Ahogy közeledik az este, a város elcsendesedik, a víz pedig átveszi a főszerepet. A naplementékben már nincs szükség történetre: elég egy hajó, egy távoli sziget vagy egyetlen emberi alak a horizont előtt. Primošten számomra ezért nem egy képeslap, hanem egy érzés arról, milyen egyszerűen lehet jelen lenni egy nyári napon.