A csend rétegei

(2026)

Ez a sorozat egy téli táj megfigyeléséből indult ki, abból az állapotból, amikor a környezet látszólag mozdulatlanná válik, mégis folyamatos átalakulásban van. A hó, a jég és a fagy nem díszletként jelennek meg, hanem olyan rétegként, amely elfedi, egyszerűsíti, majd újraértelmezi a megszokott formákat. A képek nem egy konkrét történetet követnek, hanem a csend fokozatait, ahogyan a tér és az idő viszonya lassan eltolódik.

A sorozat különböző nézőpontokkal dolgozik: a földhöz közeli részletek, a szemmagasságból látott táj és a felülnézeti képek egymásra reagálnak. Ez a váltakozás nem hierarchiát teremt, hanem kérdéseket vet fel arról, hogyan változik a jelentés attól függően, honnan nézünk. A távolság csökkenti vagy éppen felerősíti a jelenlét érzetét, miközben a motívumok – part, jég, fa, emberi nyomok – újra és újra visszatérnek.

A csend rétegei kísérleti sorozat: nem narratív logika szerint épül fel, hanem vizuális ritmus mentén. A képek közötti kapcsolatok nem magyarázatokon, hanem asszociációkon alapulnak. A hangsúly nem az eseményeken van, hanem azon, ami megmarad utánuk. A sorozat teret hagy a szemlélőnek, hogy saját tempóban haladjon, és saját jelentéseket építsen fel a csend, az idő és a táj viszonyáról.