Város, amit az ürességben találok

Egy új fotográfiai út kezdete a tér, az építészet és a csend felé

Ez a sorozat egy új út első lépése: egy kísérlet arra, hogyan tudom másképpen megmutatni azokat a városokat és helyeket, ahol járok. Ahelyett, hogy a városokat teljességükben, nyüzsgésükkel és ismert részleteikkel próbálnám megörökíteni, elkezdtem keresni bennük azt, ami szinte eltűnik a hétköznapi látványban. Épületeket, tetőket, tornyokat és szerkezeteket emelek ki a környezetükből, és nagy negatív terekkel veszem körül őket. Az üres égbolt így nem hiány, hanem a kép egyik főszereplője lesz. A tér egyszerre választja el és kapcsolja össze a formákat, miközben lehetőséget ad arra, hogy egy-egy épület önálló karakterré váljon. A kompozíciókban tudatosan keresem a minimalizmust, a vonalak, szögek és arányok egyensúlyát, de közben meghagyom a véletlennek is a maga szerepét. Egy templomtorony, egy régi háztető vagy akár egy távoli hajó így már nem feltétlenül egy konkrét hely emléke, hanem egy hangulat, egy forma vagy egy pillanat lenyomata. Talán éppen ezért ezek a képek kevésbé arról szólnak, hol jártam, és inkább arról, hogyan kezdtem el látni az adott helyet. Ez még csak a projekt kezdete, és nem is szeretném kész válaszként kezelni: inkább egy keresés, amelynek során próbálom megtalálni azt a saját vizuális nyelvet, amellyel a jövőben a városokat meg tudom mutatni. Egy út első képei – sok égbolttal, kevés zajjal, és annál több térrel a gondolatoknak.